Az Ige tudományos magyarázóit ugyanúgy kíváncsisággal tölti el, ahogy a hétköznapi bibliaolvasó embert, hogy mit írhatott a porba Jézus Krisztus, amikor elé vitték a házasságtörô asszonyt. (János 8,1-11) Még pikánsabbá teszi a történetet, hogy az egész igeszakasz nem található meg a legrégebbi fennmaradt kéziratokban. A magyar Újfordításban ezért van zárójelbe téve. Ellent kell azonban mondani a máskor oly megbízható magyarázó, Szalay Szilárd véleményének, miszerint éppen ezért nem is kell magyarázni ezt az igeszakaszt. Ugyan a reformátorok, így Kálvin János is megteszik és Károli Gáspár sem hagyja ki a fordításából. Ahogy az egész történet Szentírásként való elfogadását elismerjük, úgy következtethetünk arra, hogy mit is írt a porba Megváltónk. A törvény, amire a megkövezésre készülôdök hivatkozhatnak a Mózes 3. könyve 20. részének 10. versében található. Nagy a valószínûsége annak, hogy ezt a verset kezdhette el a porba róni az Úr. Mivel ez egy elég hosszú vers, inkább csak ennek a vége jelenhetett meg: “Halállal lakoljon a parázna férfi és a prarázna nô.” A nô megvan, de hol van a férfi? Ráadásul az ige vele kezdi; elsôként ô lakoljon halállal.
A körülállók ezt látva azonnal szégyennel telhettek el. Nemcsak azért, mert rájöhettek arra, hogy közülük mind vétett a törvény ellen, hanem mert ott állt közöttük az a férfi is, aki az adott bûnben részes volt. Esetleg többen lehettek, akik azért akarhatták a parázna nô halálát, nehogy kitudódjék vele folytatott bûnös kapcsolatuk. A többiek pedig mindent tudtak mindenrôl. Hiszen akkoriban olyan zárt közösségben éltek az emberek, hogy semmi nem volt titok a másik elôtt. Ahogy annak idején Ákán bûnbeesésekor, a sors Ákánra esett, mert elvett az elpusztításra szánt hadi zsákmányból. (Józsué 7,10-26) Ott sem csak Ákán vétkezett. Valószinüleg mindenki elvett a javakból. A sors bárkire eshetett volna. Igazságtalan volt Isten, mert megbüntette Ákánt? – Nem, mert a bûn halált érdemel. Ez olyan, mint a kegyelem. Mindannyian vétkezünk, ezért mindnyájan szükségünk van bocsánatra. Tulajdonképpen meg kellene halnunk, de Isten mégis megkönyörül rajtunk. Ez a kegyelem öltött testet Jézus Krisztusban. Mindig legyünk érte hálásak!
Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2025. október 5., Manhattan
