Túlértékeljük az emberi tudást, amikor azt hisszük, hogy az egyházi életben minden kiszámítható és elôre megtervezhetô. A krisztusi közösséget nem határozzák meg a számok. Még akkor sem, ha manapság sokat hivatkoznak arra, hogy csökken a hívôk száma. Maga Isten Fia sem tudott mindenkit maga mellé állítani földi szolgálata idején. Volt ugyan olyan alkalom, amikor azt olvashatjuk róla, hogy “amikor ezeket mondta, sokan hittek benne.” (János 8,30) Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a feszítsdmeget kiáltó tömegrôl sem! Isten ügye soha nem a hozzá csatlakozók létszámától vagy emberi viszonyulástól függ, hanem a Szentlélek megvilágosító kegyelmétôl. Soha ne feledjük ezt el, amikor látjuk az üres padsorokat a templomban vagy az érdektelenséget az emberek szemében! Azok, akik soha nem tapasztalták meg a Lélek munkáját, nem tudják elfogadni, hogy hiába minden erôlködés, ha az Atya kiválasztó akaratával nem egyezik az, amit cselekszünk. Ezért történik meg az, hogy valaki olvassa a Bibliát és nem érti. Hiába veti be minden szellemi tehetségét; nem mond semmit az Írás. Benn ül az istentiszteleten és sivárnak, szomorúnak vagy unalmasnak tarja, amit lát és hall. A prédikáció pedig üres emberi fecsegés annak a számára, akit nem érintett meg a Szentlélek. Óriási kérdôjel kerül a hitoktatás mögé is; mert a hitet nem lehet tanítani. A hit Isten ajándéka azok számára, akiknek akarja adni. Akik nem kapják, hiába erôlködnek. Kérhetik ugyan, de kérésük meghallgatása ugyancsak a kegyelem függvénye. Mindez a kiválasztottak számára vigasztalás, mert nem tôlünk függ, mi történik az egyházban. Ránk csak az tartozik, hogy mindig hûségesen végrehajtsuk azt, amivel mennyei Urunk megbíz bennünket. Ne a számokra figyeljünk, ne a létszámot ellenôrizzük, ne számítgassunk, hanem összpontsítsunk arra, hogy viszont szeressük azt az Istent, aki Fiát sem kímélte azért, hogy bennünket a kárhozattól megmentsen és örök boldogsággal ajándékozzon meg minden hiábavalóságunk ellenére!
Drótos Árpád, református lelkipésztor, 2025. november 16., Manhattan
