Biztos, sokaknak feltünt már, hogy János evangélista nem olyan leírását adja Jézus Krisztus élete eseményeinek, mint a többi evangélium. János több esetben szûkszavúbb és kevesebbet ír le, mint Máté és Márk, fôképpen pedig, mint Lukács. A tengeren járás történetével is így jár el. (János 6,16-21) Az elsô szakaszban az Úr személyesen nincs is tanítványai körében. Pedig bizonyára Ô küldte ôket a tengerre, ahogy Máté és Márk ezt leírja. Személyének hiánya azonban üzenetet hordoz. A tanítványoknak meg kell tapasztalniuk azt, hogy milyen Mesterük nélkül küzdeni a hullámokkal. A háborgó tenger a sokszor viharos emberi élet jelképévé válik. A Krisztus-követôknek rá kell döbbeniük arra, hogy Jézus Krisztus nélkül nem boldogulnak az életben. Akkor sem, ha nagyon jó navigátorok, kiválóan eveznek vagy értenek a hajózás minden csínjához-binjához. A történet második szakaszában megjelenik Jézus Krisztus. Ez megnyugtatja a tanítványokat.
Ahogy elveszi a mi félelmünket is, ha belé vetjük hitünket és bizalmunkat. Hiányzik János leírásában Péter próbálkozása, aki szeretne maga is tengeren járni Mesterével együtt. János azért nem ír errôl az epizódról, mert csak és kizárólag Jézus Krisztusra összpontosít. Ezzel azt üzeni, hogy csupán a Megváltó személye számít. Rajta kívül semmi sem fontos. Ahogy a Reformáció utolsó nagy csatakiálltása vallja: Solus Christus. Jézus Krisztus a lényeg; az ô személye, a mûve; az, hogy értem eljött, meghalt helyettem a kereszten és feltámadt, hogy az örök életre vezessen. Ha meghívod ôt életed hajójába, akkor már biztos révbe jutottál. Ezt jelképezi a tengeren járási utolsó csoda: “a hajó egyszeriben odaért a partra.” Ha Jézus Krisztus van melletted életed hajójában, már jó helyen vagy. Nem kell többé félned semmitôl és senkitôl. Megérkeztél. Élvezd a társaságát! Készülj az örök életre!
Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2025. január 12., Manhattan
