Istenségét bizonyító beszédében Jézus Kriszus öt figyelmeztetést mond kora vallási vezetôi számára. (János 5,41-47) Ezeket a bírálatokat azonban nyugodtan vonatkoztathatjuk magunkra. Elôször arra hívja fel a figyelmünket az Úr, hogy neki nincs szüksége a mi dicsôítésünkre. Ami nem azt jelenti, hogy ne lenne kötelességünk ôt dicsôíteni. Csak nehogy azt higgyük, ránk lenne szorulva. Fordítva igaz; nekünk van szükségünk rá és az ô dicsôítése ad értelmet az életünknek. Másodszor Jézus Krisztus teljesen ismer bennünket. Nemcsak azt tudja, mi van bennünk, de arról is tudomása van, mi nincs. Ezt a mindentudást a szeretet teszi elviselhetôvé számunkra. Isten szeret bennünket. Harmadszor arról a befogadásról beszél az Úr, ami ma is nagy téma. Üzenetének a lényege az, hogy nincs arany középút. Az ember vagy Istent fogadja be a szívébe, vagy a sátánt.
Ebben a kérdésben is ugyanarról van szó, mint a szeretet esetében. Mivel Isten elfogad bennünket Fiáért és az ô áldozatáért, ezért mi is képesek vagyunk Ôt befogadni. Negyedszer az emberek dícséretétôl óv bennünket a Megváltó és a sikeresség kérdését veti fel. A mennyei siker és a földi siker nem mindig fedik egymást. Sôt, gyakran összeütközésbe kerülhetnek. Ezért Urunk az értékeink felülvizsgálatára szólít fel bennünket. Végül pedig, ötödikként visszatér oda, ahol megszólították Mózes törvényének megszegésére hivatkozva, mivel szombat napon gyógyította meg a betesdai beteget. Jézus Krisztus azonban pont arra világít rá, hogy éppen Mózes fogja vádolni azokat, akik nem hittek az általa is képviselt kijelentésnek. A Szentírásból nyilvánvalóan kiolvasható, hogy ki lesz a Messiás, mit fog tenni és miként kell hozzá viszonyulni. Az Ószövetség és az Újszövetség népe egyaránt egyértelmû kijelentést kapott. Ez a kijelentés végleges. Ezért nem folytatható a Biblia. Isten a Fiában minden kijelentett számunkra, ami az üdvösségünkhöz szükséges. Éljünk vele, hogy éljünk általa!
Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2024. október 20., Manhattan
