Jó példával jár elôl Jézus Krisztus, miként kell a kellemetlen helyzetekben helytállni a János evangéliuma 6. része kenyérszaporításos csodájának elején. (János 6,1-15) Az Úr egy hosszú, fáradságos, tanítással töltött nap után szeretne megpihenni. A tömeg azonban utána megy. Nem hagyja nyugton. A Megváltó azonban nem küldi el ôket vagy nem bújik el elôlük, hanem vállalja velük a közösséget és nemcsak lelki táplálásukról gondoskodik, hanem a testiekrôl is. Jóllakat ötezer embert. Ezzel az anyagiak miatti aggodalmaskodás csillapítása mellett arra biztat bennünket Isten, hogy ne féljünk a nehéz körülményektôl! Vállaljuk fel a kockázatát annak, hogy nem mindig fogjuk jól érezni magunkat egy kellemetlenkedô fônökkel, egy gerinctelen munkatárssal, egy kötekedô szomszéddal vagy egy családi fekete báránnyal szemben! Ne legyünk olyan keresztyének, akik kegyességbe akarják bujtatni kényelem szeretetüket; és csak azért nem vállalják a konfliktust, mert gyávák! Elsôsorban arra figyeljünk, hogy mi Isten terve velünk kapcsolatban! Ez a lelki alapállás határozza meg a mindennapjainkat! Sajnos, ritkán szoktuk ezt a kegyes óhajtást tennivalóink elejére írni.
Pedig, ha követni akarjuk Mesterünket, aki a keresztyén névvel felruházott bennünket, nincs más választásunk, mint a Szentlélektôl vezérelve élni az életünket. Csak így teljesedhetik ki az életünk. Talán ellentmondásnak tûnik, pedig inkább egy paradoxon, hogy szabadságunk csak úgy valósul meg, ha elfogadjuk azokat a feltételeket, amelyeket a Teremtô a teremtésben kiszabott ránk. Istenképûségünk ugyanis azt jelenti, hogy Alkotónkkal teljes és állandó kapcsolatot ápolva élhetünk teljes életet. Egészen hétköznapi módon ez azt jelenti, hogy sokszor a saját kényelmünket feladva kell engedelmeskedni a mennyei küldetésnek.
Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2024. november 3., Manhattan
