Bibliaolvasó ember nem csodálkozik, ha meglepô kijelentésre talál Jézus Krisztustól. A János 8,56-ban azt olvasssuk, hogy “Ábrahám, a ti atyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta és örült.” Az Úr itt nem önmagáról beszél, amit az ôsatya megláthatott, hanem a napjáról. Nyílvánvalóan nem egy 24 órából álló napról van szó az igében, hanem arról a prófétikus idôrôl, amikor a Messiás megjelenik. Ennek volt tanuja titokzatos módon Ábrahám. Tegyük fel azonban a kérdést; mit láthatott Ábrahám? A teljes Írás összefüggésébôl következtethetünk arra, hogy Ábrahám tisztában lehetett a Szabadító üdvtörténeti szerepével. Hitben látta mindazt, amit Jézus Krisztus megváltó munkája által elvégzett. Mindezt azonban nem úgy láthatta, mint egy filmen vagy fényképen. Bár nem kizárt, hogy az Atya részletesen elmagyarázhatta neki, mit tervezett el örök tanácsvégzésében. Erre utal az a kijelentés, amit Ézsaiás könyve 41. részének 8. versében olvashatunk, ahol Isten barátjának nevezi Ábrahámot. Isten barátjának lenni egy olyan bensôséges kapcsolatra utal, amiben benne foglaltatik a személyes titkok megosztása is. Ugyanerre a bensôséges baráti kapcsolatra hív meg bennünket Jézus Krisztus, amikor azt mondja, hogy “ti a barátaim vagytok, ha ezt teszitek, amit én parancsolok.” (János 15,14) Tehát mennyei titkokat oszt meg velünk az Úr, de nem azért, hogy mi eldicsekedjünk vele; mennyire benfentesek vagyunk. Ezáltal kívánja segíteni terveinek megértését, elômozdítani engedelmességre való hajlandóságunkat és erôsíteni folyton ingadozó hitünket. Ilyen módon láthatta meg Ábrahám azt, hogy mi mindenen kell keresztülmennie a Megváltónak, aki befogadja mindazokat abba a baráti közösségébe, akik vele együtt megtartják az Atya igéit. (János 8,55) Ez az engedelmesség a garanciája, annak, hogy “ha valaki megtartja az én igémet, nem lát örök halált.” (János 8,51)
Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2026. január 18., Manhattan
