A keresztyén élettel kapcsolatban idôrôl idôre tisztázni kell alapvetô fogalmakat úgy, mint az Aranyláncot, amely sorrendben a következô: megigazulás, újjászületés, megtérés, megszentelôdés és megdicsôülés. Jó bibliai példa erre a vakon született meggyógyítása. (János 9.) Azért nagyon fontos ezekkel tisztában lenni, mert minden Krisztushoz tartozó személynek keresztül kell mennie ezeken az eseményeken és így sorrendben. Máshogy nem megy. Mindnyájan az ôsbûn rabságába születtünk bele. Nincs ártatlan kisgyermek, bármilyen jól hangzik. Mindenkinek szüksége van arra, hogy elôször részesüljön abban az igazságban, amely egyedül Jézus Krisztus tulajdona az asszonytól születettek között. Ô azonban kereszthalála és feltámadása által kegyelembôl átengedi számunkra igazvalóságát. Ezt úgy munkálja bennünk a Szentlélek, hogy újjászül minket. Ez mindig titokzatos módon, tudtunkon kívül történik. A tudatos fejezete hitben járásunknak a megtéréssel indul, amely a Jézus Krisztussal való személyes találkozással kapcsolódik össze. Ebben is a Szentlélek van segítségünkre, mert földi szemeinkkel nem láthatjuk az Urat, de külsô, látható jelei vannak a találkozásnak. Negatív jele, hogy a világ kivet bennünket magából, de pozitív megnyílvánulása, hogy befogad egy új közeg, az igazi, láthatatlan, a világ kezdete óta létezô Anyaszentegyház. A tudatos krisztusi élet folytatódik a megszentelôdéssel, amely a leghosszabb, nagyon fájdalmas folyamat és eltart egészen a földi létbôl történô elköltözésünkig. Azonban ezalatt egyre inkább átváltozunk Szabadítónk ábrázatára. Mígnem elérkezünk az utolsó állomásra, a megdicsôülésbe, az örök mennyei boldogságba testünk feltámadásával. Mert, ahogy Megváltónk feltámadott, mi is ugyanúgy fel fogunk támadni és felhôtlen közösségben élünk örökké mennyei Atyánkkal, Fiával és a Szentlélekkel. Ezen az úton kell tehát elhaladnunk. A stációk felcserélhetetlenek; ezért kell alaposan megjegyeznünk, hogy el ne tévedjünk!
Nt. Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2026. május 17., Manhattan
