Két fontos alappillére van Jézus Krisztus tanításainak; egy módszertani és egy tartalmi. Mint jó tanító, az Úr mindkettôt kifogástalanul alkalmazza. A módszertani alap arra szolgál, hogy rávezesse a tanítványait mindarra, amit meg kell tanulniuk. A Mester nem magoltatja az övéit. Megengedi, hogy rájöjjenek az igazságokra, mert tudja nagyon jól, hogy minden másként csapódik le egyikünk vagy másikunk gondolataiban. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne abszolút Igazság. A mindenkori tanítványoknak így kell felismerniük azt, hogy magával az Igazsággal állnak szemben Jézus Krisztus személyében, aki egyéni személyes kapcsolatban van mindenkivel. Enélkül a szoros életközösség nélkül nincs keresztyénség. Ebbôl következik az említett tartalmi alap, amit Jézus Krisztus az élet kenyere kapcsán is kifejt. (János 6,26-66) Tulajdonképpen az istenképûségünk visszaállítására történnek lépések. Elôszöris különbséget kell tenni lelki és anyagi között.
Mindkettô nagyon lényeges, de arra kell leginkább figyelni, hogy a megélhetés gondja ne vonja el a figyelmünket az Istennel való állandó és személyes kapcsolattól. Aztán rá kell jönni arra, hogy minden Istentôl van, az anyagi ugyanúgy, mint a lelki. Mindezekért hálát kell adni! Az Atya áldásait a Fiútól kapjuk meg a Szentlélek által; de csak úgy ha hiszünk benne a hit tudás, bizalom és engedelmesség összetevôivel. Ugyanakkor felmerül az a kérdés is, hogy mennyit láthatunk a mennyei titkokból a szemünkkel? Nem minden az, aminek látszik. Mindenki láthatta a saját szemeivel a Messiást földi életében, de botránkozás és a kereszt lett a vége, mert nem ismerték fel, hogy ki Ô igazából. Egy világi próféta, Saint-Exupéry ezt úgy fejezte ki A kis herceg címû világhírû mûvében: “Jól csak a szívével lát az ember.” Krisztusi megfogalmazásban ez úgy hangoznék: “Jól csak a hitével lát az ember.”
Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2025. február 9., Manhattan
