A bor Isten jó ajándéka. Ahogy sok ilyet, az ember ezt is elrontotta. Az áldás a bor esetében is átokká változott a bûn miatt. Pedig milyen jó is, egy jó vacsora után egy pohár finom bor mellett beszélgetni! Akár bibliai témákról is… Csakhogy megeshet, van a környezetünkben valaki, aki nem ismeri a határt; többet eszik vagy többet iszik a kelleténél. Másoknak annyira megkeserítette a borral való rossz tapasztalat az életét, hogy rá sem bírnak nézni Isten jó ajándékára. Pedig a Megváltó maga választotta a bort saját vérének jelképéül. Mondhatott volna szôlôlevet is vagy vizet. Víz is van a vérben, nem is kevés. Mintha tudta volna elôre Mesterünk, hogy az ô vérének a jelével ugyanúgy vissza fognak élni, mint a borfogyasztással.
Életmûvére hivatkozva a legszörnyûbb gaztetteket fogják végrehajtani a nagy eszme nevében. Ugyanez történt a borral is. A szôlôtôke leve a bôséget jelképezi abban a világban, amelyben az ember arcának verejtékével kénytelen enni kenyerét. A mindennapi szükséget gazdagítja és szinesíti a bor. Arról tanúskodik, hogy a jogosan elszenvedett büntetés alatt is gondoskodik rólunk mennyei Atyánk. Sôt, egyre többet és többet ad azoknak, akik visszatérnek az atyai hajlékba. A legfinomabb ital Fia által adatik nekünk, amely már az örök élet szomját oltja.
Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2025. október 26., Manhattan
